Beszélgetés Szerednyey Bélával



„Csináljunk itt egy jó színházat!”

Beszélgetés Szerednyey Bélával


Szerednyey Béla többször játszott már a Művészetek Házában, és más szálakkal is kötődik Gödöllőhöz. Ráadásul november végén vehette át épp a Királyi Kastélyban a Budapesti-Pestmegyei Regionális Prima Primissima díjat Magyar Színház- és Filmművészet kategóriában. Szerednyey Béla méltán népszerű városunkban, ahol decemberben a valódi történeten alapuló A forgatókönyv című négyszereplős vígjáték bemutatóján találkozhatott vele a közönség. Erről kérdeztük.



A forgatókönyv beharangozóját olvasva úgy tűnik föl, hogy több szerepben fog fölbukkanni az előadás során… Hiszen egy sokszereplős történetet játszódik majd le a nézők szeme előtt…


És ezúttal még sem így van. Valójában egy figurát játszom, David O. Selznick producert, aki valóságos személy volt. Igaz, mellette megidézek-fölidézek egy-egy alakot, de ezek minimális átváltozást kívánnak, szinte csak fölmutatom őket. Például van, hogy megmutatom az író barátomnak, hogy jobban elképzelhesse, hogyan viselkedik Scarlett bizonyos szituációkban, de ez azért nem külön szerep, nem olyan, mint A szőke ciklon-ban, ahol számtalan figurát keltek életre. Ennek a vígjátéknak, A forgatókönyv-nek a története annyi, hogy az általam játszott producer rábírja Ben Hecht írót – Magyar Attila alakítja –, hogy rövid időn belül, egy éjszaka alatt írja meg az Elfújta a szél című regényből készülő film forgatókönyvét, úgy, hogy Ben még nem is olvasta a művet. Ezért aztán a producer a film kiszemelt rendezőjével együtt, aki szintén valóságos figura Victor  Fleming személyében – és akit Csonka András játszik – szóval mi ketten elmeséljük íróbarátunknak, hogy miről is szól az Elfújta a szél. Ezt játsszuk el neki, az összes szereplőjével együtt.


Az előadás alkotóinak mindegyikével már többször dolgoztál. Mennyire inspiráló ugyanazokkal lenni?


Szente Vajk, aki ezúttal az előadás rendezője, nagyon kreatív. Amikor a Vajk valamit elővesz, akkor bele is írogat, így annak általában jó a vége, mert ő maga nagyon jó író. Jól tud szerepeket írni, dialógokat, jeleneteket. Régi játszótársak vagyunk Csonka Andrással és Magyar Attilával is, egyikükkel A szőke ciklon-ban vagyunk együtt, a másikukkal pedig a Meseautó-ban. Szeretünk együtt dolgozni.



Ezzel a bemutatóval új színház is nyílt, a Fórum Színház. Mennyire van esélye manapság egy új színháznak? Mennyire merészség színházat alapítani?

Mint színész, támogatom. Az, hogy gazdaságilag kijön-e, hogy jön-e, azt én nem tudom, nem is érdekel, nem az én dolgom. De azt magam is tapasztalom, hogy jól mennek a színházak Budapesten, Nem tudom pontosan, hogy ez miért van így, de így van. Valószínű a kézzelfoghatóságuk, a testközelségük, a megismételhetetlenségük, a valódiságuk miatt. Nem lehet valakinek az arcát megcsinálni, megszépíteni, mint a fészbukon. A színházban igazság van, s ezért mennek be. Annak idején például egy autós üldözés egy James Bond filmben, az igen, az tényleg fölgyulladt a levegőben, az valami volt. Vagy fölgyújtani a King Kong összes díszletét, ahogy David O. Selznick megtette, és abból csinálni egy atlantai tűzvészt az Elfújta a szél-ben, az is valami. De ma már ez semmi, csak egy gombnyomás egy kompjuteren. Lángoló autó, egy gombnyomás, pördülő-lángoló autó, két gombnyomás… Hazug képi világ, ellentétben a színházzal. A színház ezért nem hal meg. Mert mindig élő és igaz.



Gödöllőn játszottál már?

Igen, játszottam. Gödöllőhöz egyébként nekem családi kötődésem is van. A gödöllői agrártudományi egyetem valamikori igazgatója, dr Sopek Lóránt a nagyapám testvére volt. Én magam is jártam az egyetemen is, ahogy a kastélyban is, no meg Pécsi Ildinél is. Jó városnak tartom, örömmel jövök ide magánemberként is, és játszani is.  Sőt, nemrégiben épp egy Madách színházas vendégjáték alkalmával Magyar Attilával azzal viccelődtünk – mivel mindketten Gödöllő közelében lakunk, én például Rákoscsabán –, hogy minek megyünk be mi a városba, miért nem csinálunk itt Gödöllőn egy jó színházat! Tudjuk már meg, ki az igazgató… És mit hoz a véletlen? Itt próbálunk…


 


Lőkös Ildikó