Művészetek Háza Gödöllő

Befogadó Színház és Kulturális Központ

Gömbös Mária mandala festészet kiállításmegnyitó

Kiállítás megnyitók

Művészetek Háza Gödöllő

Gömbös Mária vagyok,már iskolás koromban is felfigyeltek a tanárok a rajz iránti tehetségemre.Kisiskolás koromban az egyik akvarell képemet elküldték egy pályázatra,ahol I.helyezést ért el.De nem foglalkoztam vele sok éven át.Közben nagyon kreatív voltam,mert saját magamnak sokszor varrtam ruhát mindenféle szabásrajz nélkül,csak úgy körberajzoltam,szabtam,és már varrtam is.A gyermekeimnek is sok jelmezt készítettem,a szobámban,később a lakásban sok egyedi kreatív ötletem volt,amit csak úgy egyszerűen kitaláltam,és megvalósítottam.

Az ezotéria már nagyon korán 16 éves korom óta érdekel,először a horoszkóp tudománya,később ez bővült az angyalok világa, a feng shui,és a keleti kultúra felé.

2005. óta megfogalmazódott bennem az egyik napon,hogy mandalákat szeretnék festeni.Először csak előre megrajzolt mintákat próbáltam kifesteni,de éreztem,hogy ez nem az igazi,nem az enyém.2008.-ban készítettem az első saját tervezésű mandalámat tempera festékkel,és igen nagy örömmel töltött el,hogy megszületett az első igazi munkám.Utána követte a többi sok-sok minta.2011 Karácsonyán az összes családtagomat a saját mandaláimmal ajándékoztam meg,aminek nagy sikere volt,mert nem tudták,hogy én ilyennel foglalkozom.Megmutattam a szüleim egyik festőművész barátjának,és ő annyit mondott,hogy csináljam tovább,mert nagyon klasszak,és jók.(ő tájképeket fest,és nem tudta,hogy mi ez a mandala)

A mandalák világának csodálata az egészséges életmódra törekvéssel párhuzamosan alakult ki bennem, és ezt próbáltam összehozni az akril festéssel, mivel technikák közül ez áll legközelebb hozzám. Elvarázsol az festés, a mandalák világa, és ennek a két csodálatos dolognak a szerelméből fakad az én hobbim: a mandalafestés. Újabban papír helyett fára festek.

Imádom készíteni őket, elvarázsolnak a színek. A mandaláim saját tervezésűek, melyeket először ceruzával körzővel,és szabad kézzel megrajzolok egy papíron, majd kifestem és végül kontúr festékkel kikontúrozom. Imádom, ahogy alakul a kezem között, ahogy a színek harmóniába, összhangba kerülnek egymással.

Legtöbbször meditációs, relaxáló zenére festem a mandalákat, akkor, amikor időm engedi és kedvem van. A mandalák mintáiba belerajzolódik és színeibe belefestődik pillanatnyi derűs hangulatom, hiszen ezt a tevékenységet csakis pozitív hangulatban lehet csinálni.

Ezáltal próbálom a mandalákba saját pozitív életszemléletemet, pozitív gondolkodásomat, életszeretetemet, és minden örömömet belecsempészni.

A mandalák festése feltölt energiával, és ezt az energiát továbbítom a képekbe,és remélem, leendő gazdáit is fel fogja tölteni. A mandalák festése öröm számomra, és remélem, öröm lesz Neked is birtokolni egy csupa szívvel festett angyalmandalát, kedves leendő mandalatulajdonos.

MI A MANDALA? A MANDALA JELENTÉSE, SZÍNEK ÉS FORMÁK

Előre kihangsúlyozom, hogy nem kívánok magyarázni!

A bennem megjelenő színek és formák nem azonosíthatóak be egy sablon alapján! Azok mindig és mindenkinek egyedileg változhatnak...pont ez adja a személyiségét egy mandalának.

Ide csak összegyűjtöttem azokat a magyarázatokat, melyek segítenek tájékozódni, vagy támpontot adni Számodra!

 A mandala története:

A mandala szó, az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkrítből származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas ”elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások, azaz mudra, a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a mala, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.

Ezen technikák külön-külön, illetve együttes alkalmazásával, a gyakorló, a létezés minden síkján egyszerre képes jelen lenni, természetesen úgy, hogy a jelenléte tudatos.

Hiszen a meditációban alkalmazott támaszok az adott tudattartalmat jelenítik meg, pontosan az analógiák törvényeinek megfelelő láncolatában. Valójában a támaszok éppen támasz-jellegüknél fogva csak arra valók, hogy a meditálót segítsék eljuttatni a célba, ahol természetesen már feleslegessé válnak. Persze egy már megvilágosodottnak nincs szüksége semmiféle meditációra, elmélyedésre és különféle eszközökre (például: mandala), hiszen léte állandóan a valóság igazi természetében időzik.

A mandala ennek megfelelően (legtöbbször, de nem mindig) egy kör alakú területet jelent. Valójában a mandala az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. A mandala tehát a világegyetem képe, a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve, tehát annak lényegében ábrázolva. A mandala megmutatja az Abszolút Tudatosságban és Fényességben végbemenő folyamatot. A mandala célja megtalálni a tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét.

A mandala tehát egy megszentelt, a valóságos léttől elkülönített mágikus tér. Önmagában a világ leképeződését, és annak minden lényeges jellemzőjét hordozza. A mandala középpontja szimbolizálja a világ közepét. E pont soha nem mozog, de minden körülötte forog.

Legfontosabb célja a mandala alkalmazásának, hogy a meditálót bevezesse egy tökéletes kozmoszba, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik. Tehát valójában a mandala egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk ”lélekvezetője”. A cél, elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága. Három minőség emelkedik ki ezek közül: a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő. Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába. A tradicionális mandala koncentrikus, szimmetrikus kör alakú kép. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmeket társítanak ezekhez a formákhoz.

A színek szimbolikus jelentése:

Sárga
Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.
A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.

Narancssárga
Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.

Piros
Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.
A nemiség szimbóluma, a libidó színe.
A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.
Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.
A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.
Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.
Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.
Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.
A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.
Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.
Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a "nagy babiloni parázna" színe.
A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.
Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a "Nagy Mű" harmadik fokozatát.
Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Barna
A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése.
Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.
Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.
A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.

Szürke
A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.
A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.
A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.


Zöld
A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
Meleg és hideg, égi és földi keveréke.
Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.
A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.

Kék
Az égbolt, a tenger színe; a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.
Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.
Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.
A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.
A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.
Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.

Lila
A mértékletesség színe.
Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.

Fekete
Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.
A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.
A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.
Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.
A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.
A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.

Fehér
A Fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.
Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.
Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.
A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.
A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.
Kínában a gyász színe. A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.
A fehér virág a gyermekáldást jelenti.
Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.
A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.
A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.
A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.

Ezüst
Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.
Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.
Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat "ezüstfolyónak" nevezték.
A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.
Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.
Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.

Arany
A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.
Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.
A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.
Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.